Felejthető leszbikus nyavajgás

Lovas Nagy Anna - Verazélet

Megyek az utcán, zebra: 1könyv verazélet. Várok a villamosra, kuka: 1 könyv verazélet. Röpke két hét után már kezd érdekelni, hogy mi lehet az, amiért több hektó fehér festéket kentek fel a kutyaszar, cigicsikkek és kiszáradt hányásfoltok közé Budapest utcáin. Aztán jön egy kritika a Narancsban és a könyvet megkapom névnapomra.

Így elolvasva, csak annyit mondhatok: verazélet.

Verazélet utcai gerillamarketing

Borzasztóan indult. Érthetetlenül, maníros tördeltségben. Megijedtem, de gondoltam én ezt ha fene fenét eszik is végigolvasom. Utána jobb lett, olyan érzés volt, mintha a könyv előrehaladtával a szerző megtanulta volna a stílusát. Letisztult kissé és érthetőbbé, áttekinthetőbbé vált.

Aztán mikor letettem azt gondoltam, hogy nem lenne ez rossz könyv, csak jól kellett volna megírni. Sokkal jobban. Nem manírosan, nem olyan görcsösen, hogy én most nagyon nőíró leszek, hanem ahogy jön. Természetesen. Férfi vagyok, meg még hetero is, dupla hendikeppel indultam egy kiöregedő leszbikus lélekbúvárkodásba, dehát se gyilkos, se orosz nem vagyok, aztán Raszkolnyikovval mégis megértettük egymást a betűn keresztül.

Hogy miért adtam oda mégis Anyunak, hogy olvassa ő is el? Hát egyrészt szeretem vele kidumálni a könyveket, másrészt a sztorija szerintem egyáltalán nem rossz. Kapott is érte pár csillagot a molyon.