A jövő reménysége?
A Demokratikus Koalícióról
Ez a blog is részletesen foglalkozott (Hidd el, hogy jobban jársz velem, Hová tűnt a politika?, Alternatívák, Az a zsebünkre megy…) az MSZP 8 éves ciklusa utáni vajúdásával, ami végül egy eddig egyedülálló pártszakadáshoz vezetett. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a kiszakadt, egyszerűen csak Gyurcsány-pártnak aposztrofált Demokratikus Koalícióval. Van nekik egy honlapjuk (amiről jobb lenne nem is beszélni, olyan gagyi, hogy fáj), egy árnyék frakciójuk és egy erős, ám elhasználódott vezetőjük.
Az, hogy a Demokratikus Koalíciót mindenki a Gyurcsány pártjának gondolja nagyon rossz előjel. Legalább két negatív olvasata van a dolognak.
Az első, hogy Gyurcsány Ferenc, mint húzónév csak egy nagyon kicsi választói körben működik. A többiben szitokszó, az elkerülni való gonosz. Ahogy azt már korábban írtam, nagyon kétséges, hogy Gyurcsány nevével egy új párt alapítása nem jelent-e automatikus bukást? Persze ennek az ellensúlyozására azt hiszem elég lehet az a pár százalék jelenleg politikailag hontalan ember, akik az szdsz kiüresedése és felszívódása után nem tudják hova voksoljanak. Egy részük az elmúlt választáson biztos, hogy a zöld-baloldaliként induló budapesti rétegpártra, az LMP-re szavazott. Mára szerintem ezeknek a szavazóknak igen kis százaléka adná a szavazatát Schifferék pártjára. Egy másik részük valószínűleg az MSZP-re szavazott két éve, és volt aki otthon maradt (jelen!). Az elmúlt alkalommal otthon maradók keze is megremeghet majd a cédula felett a szavazófülke magányában legközelebb, ha Gyurcsánynak azt a politikát sikerülne továbbvinnie, amit elkezdett és amit megbuktattak. Szóval Gyurcsány amennyire széles körben népszerűtlen, annyit hozhat a liberális és szocdem szavazókon, akik nem gyomorból, hanem fél-idealistán, elvekből és realitásból igyekeznek politizálni.
Erre enged következtetni az infórádiónak adott nyilatkozat is, hadd idézzem ide:
A második negatívum, amire nem könnyű ellentételezést találni, mint a fentire, az az, hogy egy ilyen kispártnak a politikai sokszínűséget, a demokráciát kell hangsúlyoznia. Jelen pillanatban, ha a DKP szóba kerül mindenki előtt feldereng Gyurcsány és ennyi. Kellene még erős ember oda, olyan aki kiáll, aki önálló véleményt fogalmaz meg, és akiről el is hihető, hogy azt a véleményt nem a néger adta a kezébe, mielőtt a stúdióba vonult. Egy szó, mint száz: a pártnak el kéne hitetnie, hogy nem csak Gyurcsány gondolkodik benne.
Egységben az erő?
Ugyanis az egyszemélyes pártok halottak. Torgyán Cucu is belebukott, a Csurka Pityu is, és még lehetne sorolni. Ezek gyorsan felívelő, röviden csillogó, majd igen nagyot bukó formációk. A DKP nagyon helyesen gondolja, hogy középpártá kell válnia, mert az feltételez több karaktert. Még az LMP-ben is legalább ketten vannak párhuzamosan mindig, általában Schiffer meg Karácsony. Sőt ott vannak másodvonalbeliek (igaz mögöttük harmadvonal nincs), akik például arra hívják fel a kormány figyelmét, hogy bezárathatná a nagyberuházást jelentő pláza építkezéseket (aztán megijednek attól, hogy a kormány egyetért – nono még tán olyanná válunk, mint a másik) – és kihátrálnak mögüle, ezzel kihagyva a ziccert.
Nagyon fontos lenne pedig a sok, egymással kooperálni képes politikai szerveződés. Nem kell, hogy hatalmas, sok tízezres párttagsággal rendelkező tömegpártok legyenek, nem kell a két pólusú rendszer. Sok, kicsi, színes versenyző is elég a politikai palettán, mert akkor verseny van. A verseny pedig innovatív és kompromisszumokat igényel. A kicsiknek tömörülniük kell, hogy erőt mutathassanak. Karakteresen meg lehet mutatni, hogy mik a közös pontok, ahol, legalább azok létrehozásáért létrejöhet az oly igen óhajtott és általam nagyon hiányolt, valós nemzeti minimum. És lehet emellett az egyéni különbségekért harcolni, azt mondani, ha te ezt segíted én segítek abban.
Voilá: a politika.
A baloldal jó helyzetben van ehhez. Kis pártok halmaza mozog a térfelükön, egyenként kevesek, a Fidesz hüvelykujja alatt elmorzsolódnának, leszámítva az MSZP-t, arra rá kéne térdelnie, de ha összefognak, akkor esélyük lesz változtatni. Ezért ostorozom állandóan az LMP politikáját is. Nekik is egyéni érdekük lenne a megmaradáshoz, de az országnak is, hogy kibújjanak az elhatárolódás szerepéből. Persze az ő helyzetük olyan szempontból nem oszt és nem szoroz, hogy ha nem változtatnak, akkor a történelem a választok kezével fogja kiradírozni őket, de sajnos ez értékes szavazatvesztéshez vezethet. MSZP, DKP, Haza és Haladás, SZEMA, és a tetszhalott többi liberális szerveződés: nálatok van a labda. A másik oldalon nincs élet.
Írj hozzászólást!