Az impériumok

Munka közben éppen Mika Waltari könyvét, Az emberiség ellenségeit hallgatom. Claudius uralkodása alatt kezdődik és még nem tudom meddig tart, hisz a felénél se vagyok.

A főhőse, hasonlóan megannyi római sztori hősével Jeruzsálemtől Londiniumig járja be a birodalmat. Most épp Brittaniában csavarog valami rabszolgalány társaságában és a birodalomról elmélkedik. Az egész borzasztóan ismerős volt valahonnét, aztán rájöttem.

Szerb Antal, Gerald Durrell és még sokan mások erről írnak. Most nincs mellettem épp egy Pendragon legenda kötet, és a scribed meg jól beszart, szóval nem tudok idézni pontosan, de Szerb Antal arról értekezik, hogy egy angol úgy megy Burmába, mint Welsbe, tudja, hogy ugyanolyan angolok közt lesz.

Ezt erősíti Durrell is, aki arról írt, hogy a szülei Indiában éltek és inkább érezték azt hazájuknak, mint Angliát, miközben angolok voltak.

Úgy tűnik ez az impériumok közös jellemzője. A mindenhol otthon vagyok érzése. Lehetne Európából újra ilyet csinálni.