Felkészültség minden fronton

Két dolog mára, kezdem a röviddel.

Azt olvasom a comment dot com-on (ők szintén csak szemléztek a népszabitól), hogy Koltay András 10 éve nem néz tévét. Hát. Egyrészt ez a bölcsész attitűd, hogy „jaj én azt se tudom, hogy mi az a tévé” kicsit elavult már, másrészt amikor új volt, akkor is nettó faszságnak lehetett csak értékelni.

Másrészt meg ha valakit ennyire nem érdekel a tévé miért akar média szabályozó és megmondó ember lenni? Nem lenne jobb olyan embereket delegálni az ilyen posztokra, akiket érdekel is a médium, érti azt, képben van vele? Információ közvetítési technikák ismeretében 10 év lemaradás – bármilyen médiumnál – nagyon sok.

A másik téma, onnét gyűrűzik elő, hogy a hétvégén, családi ebéd közben eldiskurálgattam Apósommal és Sógorommal, a jelenlegi politikai – gazdasági helyzetről. Én voltam a szkeptikus, ők a meglátjuk, de elégedettek vagyunk, reménykedünk típus. Kábé azt mondtam, hogy nem látok semmilyen, de semmilyen garanciát arra, hogy OV meg Matolcsy (még egy ipszilonos, 48 már rég elmúlt, kiváncsi leszek mikor áll be a sorba, a Vezér is, mondjuk Vyktorként) meg tudják csinálni a terveiket úgy, hogy ne legyen rosszabb nekünk. Csak mert semmi jelét eddiglen nem adták ennek.

Empirikusan lennék én pesszimista, mondhatnók.

Na és akkor jön egy Napi Gazdaság cikk. Ami engem erősít, ami valahol kár, mert jobb lenne, ha az Apósoméknak jönne be, én szurkolnék, örülnék, csak hát…