Szavazzon akinek két anyja van!

Már megint olvastam egy olyat, Véleményvezérnél, ami elgondolkodtatott,  a határon túli magyarok  szavazati jogáról írt, hogy meg kéne nekik adni valami korlátozott módon.

Szerintem nem kéne. Véleményvezér viszonylag jól leírta, hogy miért lenne necces a határon túli magyar politikai erőknek ez az egész. Nagyon igaza van, asszem ez az egyik legfontosabb ok, amiért ilyet nem szabad csinálni, de emellett nekem az se tetszik, hogy milyen következményei lennének itthon.

Tegyük fel, hogy teljes jogú szavazatot adhatnának le. Tehát a magyar parlamentbe olyanok delegálnának küldötteket, akiknek az egészből se káruk se hasznuk nem származik. A más farkával csalánverés tipikus esete forogna fenn. Semmi bajom nekem a határon túli magyarok politikai értékrendjével, a szlovákiai Híd párt például sokkal szimpatikusabb, mint bármelyik jelenlegi magyar formáció, boldog lennék ha ők itt is jelen lennének, de hát eszük ágában sincs, ők szlovák párt, nem magyar. Ők ezt tudják. Hogy meg lennének lepve a népek, ha jönne egy olyan ötlet, hogy a határon túli magyar pártok is delegáljanak képviselőket a magyar parlamentbe. Lehet, hogy a KDNP meg Viktorék morcosak lennének.

De kicsit elkanyarodtam, ott tartottam, hogy a más farkával vernék a csalánt. Egy marosvásárhelyi, vagy kassai ember ugyan ne avatkozzon bele abba, hogy én miként élek. Én se teszem ezt vele. Ő ott él, elvileg tudja az ottani viszonyokat, nap, mint nap a saját bőrén érzi a döntései következményeit, de fogalma sincs arról, hogy mi hogy élünk mindennap. Nem tudja mit művelnek a pécsi honatyák és városvezetők a Tettye utcában, nem tudják, hogy milyen faszság volt megtiltani a sóval hótakarítást Budapesten és ennek milyen következményei vannak. Nem tudják, hogy érint minket mikor a szabadon választott kormányunk belemászik az alapvető személyiségi jogainkba. Jó is, hogy ezeket nem tudják, nem az ő bajuk, ez a mienk. Én se tudom, hogy a marosvásárhelyi, vagy kassai embereknek mi a bajuk; a románokkal, a szlovákokkal, az adóval, a kötelező biztosítással, mittomén. Nem tudom, nem rám tartozik.

Okés, akkor nézzük azt a verziót, hogy nem kapnak teljes jogú szavazatot. Olvastam már olyat, hogy legyen két kamarás az országgyűlés és delegáljanak valamelyik házba képviselőket. Oké, és akkor miben lesznek korlátozva? Mert szerintem nincs olyan téma, amiben egy másik ország polgára közvetlen követválasztás útján beleszólhatna itt. Persze, lehet olyanokat mondani, hogy a kultúra. A nemzetek felett átívelő magyar irodalom és képzőművészet. Ugyan! Az én nagyanyám nagyon ügyes keramikus. Gyönyörű poharakat, bögréket mindenfélét korongozik, láthatóan felhasznál benne egy csomó magyar motívumot is, ja és North Carolinában lakik. Kérdezem én, magyar művész-e ő? Szóljon bele abba, hogy itt mit csináljanak a magyar fazekasok? Minden tiszteletem a nagyimé, de ne. Ő döntött elutazott, más országban él, nem az ő dolga. Hozzáteszem: szerintem eszébe se jutott ilyen soha, értelmes nő ugyanis.

Képzeljük el azt a vircsaftot, ami a színházi és művészeti életben lenne. A magyar színjátszás, koncert és klubélet feletti döntés egy része olyanok kezébe kerülne akiknek nincs róla fogalmuk se. Láthatóan már most is olyanok kezében van, akik nem ismerik, de ezek legalább a mi kutyánk kölykei, elküldhetjük blogon, vitafórumon a bús kurva anyjába vissza, anélkül, hogy ettől az ő trianon óta vérző érzékenysége sérülne. Persze megsértődne ha elküldeném a fentebb említett helyre, de nem rakódna rá még egy csomó olyan jelentésréteg, többlet, aminek igazából nincs köze a szorosan vett témához.

Mert itten van a nagy baj. A trianonnal.

Egy utolsó, szemét, zsidó bérenc liberális köcsög aki vagyok, de nem baj, leírom akkor is. A trianoni béke, bár eltúlzott volt és tudjuk, hogy felettébb igazságtalan is, de megtörtént. Már régen. Bele kell nyugodni. Az én egyéni véleményem, hogy meg is érdemeltük, de ez más kérdés. Lassan száz éve történt. Hány generáció nőtt fel azóta? Mennyi minden változott meg? Volt azóta Horthy, még egy világháború, orosz megszállás, kommunizmus, 56, rendszerváltás. És legalább ugyanennyi történt azokkal is, akik határon kívül maradtak. 90 év, majdnem egy évszázad. Hát könyörgöm mit akarunk még? Szopás volt, megtörtént, ennyi sok év alatt éljünk vele együtt, tegyük túl magunkat rajta. Miért téma ez még? EU van, egy föderációba élünk, nagyobbat kaptunk, mint amiről Kossuth valaha álmodni mert!

Tovább megyek. Nagyobb szinten, európai méretekben egy csomó határon túli magyar politikus kooperálhat a mieinkkel. Közös parlamentben. Közös ügyekről. Emberek, már megvan! A közös ügynek annak kéne lennie, hogy minden Trianon után határon kívülre rekedt magyarnak segítsünk bejutni ebbe a szép nagy közös törvényhozásba, az EU parlamentbe.

És zárszónak. Nagyon kényes kérdés. Nagyon nem lenne szabad felbolygatni megint. 2004-ben volt asszem a népszavazás erről. Nem értek egyet Véleményvezérrel, hogy állampolgárságot kéne adni kollektívan. Akinek az állampolgárság annyira fontos volt megszerezhette eddig is. Hány ismerősöm van, aki határon túli magyar és magyar állampolgár, ide költözött, itt él, itt politizál. Ez eddig is megvolt. Csak ésszerűen. Ha magyar akarsz lenni, jogilag is, élj itt. Szenvedjed velünk és örüljed velünk ennek minden vetületét.

Mi jön most, élesedő viták erről. A sérelmek kiújulása. Sárdobálás. És a dolog bárhogy alakul is majd, csak rosszabb lehet. Ha lesz szavazójog azért, ha nem lesz azért. Érzelmekkel játszani nem szép dolog, nem vall államfői nagyságra. Meggondolatlanságra vall. És közben eljátszhatjuk a többi állam és nemzetiség jóindulatát. Akiket ez már nem érdekel és nem értik, hogy miért a múltban élünk és nem a jelenben.

Nem lehet két anyja senkinek. Semmilyen értelemben.

Related External Links

• Radikális BAL oldal: Semjén kuruckodása és a cserbenhagyott …
• Óceánia vs Eurázsia vs Keletázsia? – Mandiner blog