Post it

Legalább egy, de inkább két hete vagyok halálosan fáradt, nem tudok jól aludni, nem tudok eleget aludni, minden bajom van, ami rám azért nem jellemző. Aggódom Zsófi miatt, akit megműtöttek és most lábadozik, nem vagyok éppen elégedett a melóm egy részével.

Persze vannak jó dolgok is. A külön munkám éppen nagyon kellemes, családi project és két hónapon belül a második olyan, ami nem csak jól hoz a családi kasszába, de csinálni is jó, megy, simán, gördülékenyen. Vagy a megrendelőim faszányosak mostanság, vagy én tanultam meg bánni az ügyfelekkel, nem tudom.

Most épp a dunaújvárosi főiskolán ülök, a 310-es előadóban és veszettül unom magam. Előadás közti szünet van, hosszabb, mint tervezve volt, a tanár ráhúz plusz fél órát, gondoltam megkérdem a nagyapámat, hogy nem eszünk-e egy menüt valahol gyorsan. Beszélgetünk, eszünk, aztán vissza a suliba. Sajnos épp a nagybátyámékhoz tartott kajálni, mikor hívtam, buktam a programot. :) Megnyert a blog viszont.

Nem igazán szeretek ide lejárni, az az igazság, hogy nem nagyon érdekel amit tanulok. Ahhoz képest korán keléssel, álmos vonatozással jár. Ha most nem kellett volna ide jönnöm, akkor kialszom magam, reggel elpepecselek az új gépemmel míg Zsófi szundikál, aztán a szokásos kései reggelin is túllennék már és lógathatnám a lábam.

Viszont este Timur Lenk koncert lesz, amit ha nem alszok be, akkor nagyon fogok élvezni, timuriánus egyházalapítás meg ilyesmik.

Na mindjárt jön a tanár. Post it…