Fesztiválok ideje

Hát igen, régen írtam ide, ennek is megvan a maga jó oka, tudniillik rohadtul nem értem rá. Ha melóban vagyok, akkor sajnos nem sok időm van magán netezésre, otthon meg már alig van kedvem újra CMS felületekkel babrálni. Másrészről meg az elmúlt két hétben, vagy háromban egy csomó koncerten voltam, fesztiváloztunk.

Kezdtünk a Belvárosi Fesztivállal, ami nagyon kellemes kis buli volt. A Zuboly koncertre értünk ki, és bár úgy volt, hogy sok barátunk jön majd, alig volt valaki a társaságból. Kedvenc sógornőmék megjelentek, de nekik az ilyen fesztiválok nem annyira a szívügyük, szóval gyorsan leléptek, Méhecske kolléganőjének valami másik társasága jött éppen, még B kartárs is velük lógott, mert lusta volt megkeresni a tömegben minket, így akkor csatlakozott hozzánk, mikor én utánajártam.

Mondjuk jobban járt, mert a Zuboly után már látszott, hogy kibaszott nagy vihar készülődik, aminek a széle el is kapta a szabadság téri rendezvényt, mi meg egy remek nagy lombú platán árnyékában kibekkeltük a dolgot.

Quimby volt a főattrakció, és a múltkori véleményemet tartom, a zenekarnak át kéne gondolnia, hogy van-e ennek így értelme, mert törökádámi szintre fognak lassan süllyedni, tudniillik, hogy 30 évig ugyanazt játszák, ugyanazok a poénok. A Quimby bár azt akarja mutatni, egyáltalán nem tud spontán lenni. Minden szöveg meg van írva, és lassan minden szöveg 3 éve ugyanaz. Az meg unalmas. Úgy tűnik, hogy a hazai zenei életben eddig három szereplő volt képes spontán koncertbeszédekre, illetve a számok aktualizálására: Földes László (Hobo), Lovasi Bandi, Hajós András. Ezeknek a szereplőknek a koncert egy kontaktust jelent a közönséggel, egymásra hangolódnak és párbeszéd alakul ki, ahol a zene egy közvetítő közeg. Na ezt nevezem én koncertnek, a többi csak a számok eljátszása, ami néha nem rossz, de szellemileg nem egy nagy kikapcsolódás. Sajnos a Quimby nem képes felnőni erre a szintre, a bemutatjuk a zenekart poén (Kedves közönség, a zenekar, kedves zenekar, a közönség by Liviusz) már kifejezetten fáj. 3-4 éve mikor elsőre hallottam röhögtem, és azt mondtam magamban dícsérőleg, hogy mekkora jófej fasz má’ ez a Liviusz, másodjára még egy mosolyt megért, harmadjára már untam. A Belvárosi Fesztiválon úgy harmincadszorra hallottam: fájt.

De a fesztivál jó volt. A quimby koncertek mostanság olyanok, hogy az elejük lapos, a közepén ki kell bekkelni az új album 4-5 számát, majd lehet élvezni a formába lendült zenekart, kb 20 percig, majd egy 10 perces visszában. Ezt hozták, így jól mulattunk a végén, közben meg lehetett dumálni.

Valami egész jópofa ötlet amúgy a város szívében ez a rendezvény, jó ilyennek látni Budapestet. Az egész környezet, a lebonyolítás mind-mind nagyon szimpatikus, remélem Rogán jelöli magát főpolgármesternek, mert szeretnék rászavazni.

A múlt héten pedig Fishing on Orfű volt. Az is nagyon jó mulatság volt, mind három napra volt jegyünk, ebből az idő miatt csak az első kettőt használtuk ki. Lemaradtunka Vad Fruttik, Quimby és Kiscsillag estéről, ebből a Quimby elmaradása nem hat meg túlzottan, a másik kettő annál inkább. Vad Fruttikat még sosenem láttam élőben, és ha ez így megy tovább nem is fogok. :) A Kiscsillag meg jó. Azt bármikor.

Csütörtökön Péterfy Borit hallgattunk sörök mellett, és figyeltük hogyan csúszkálnak a nyirkos füvön a punkok. A hegyoldal meglepetéseket tartogatott a figyelmetleneknek. Utána Budapest Bár jött, ezt most láttam élőben először és nagyon megfogott. Sok olyan dal volt, ami a lemezre nem került fel, az előadók nagyon jópofák voltak. Utána Frenk koncert és Budapest Bár jam session volt olyan éjjel egyig, igazi élmény volt. Nagyon egyedi hangulatú este volt, asszem életem egyik legjobb koncertélménye.

Itt szúrnék közbe annyit, hogy a fesztivál a legbarátságosabb jelzővel hirdette magát, nem alaptalanul. Méhecske hívta fel a figyelmemet rá, hogy a biztonsági őrök milyen visszafogott számban vannak és azok is ilyen mackós öregurak inkább. A biztosítás úgy volt megoldva, hogy inkább elkerítették a kényes részeket, ezzel előzve meg a bajokat. Szimpatikus megoldás volt.

Pénteken már B kartárs is csatlakozott körünkhöz, vele hallgattuk meg a PUF előadását (megfelelt), a Kispál és a Borz áriáját, majd a Zubolyt. Pár szó akkor itt a Borzról. Közmondásos az irántuk érzett elfogultságom, de sajnos ennek most nem feleltek meg. A jelenlegi műsoruk valami olyan érzést kelt bennem, mintha egy Kispál és a Borz Tribute Bandet néznék. Jó, hogy van, de minek. Ha valaki azt a koncertélményt szeretné, amiért én például szerettem a Kispál koncerteket, akkor menjen Kiscsillagra, ott most megtalálja.

A Zuboly sajnos nagyon rossz technikai keretek közt volt, így éjjel 1 tájban ott is hagytuk. Kiváncsi lenné egyszer végre egy teljes koncertjükre.

Asszem erre a nyárra ennyi volt a fesztiválozásból nekem, talán még a Veszprémi Utcazene, de az a jövő zenéje. Hehe.