Isten hozott az Isten háta mögött

Tegnap abban a szerencsében volt részünk, hogy egy barátunk révén bejutottunk egy ilyen premier előtti filmbemutatóra, új francia közönségsiker meg minden.

Az Isten hozott az Isten háta mögött című opusz több dolgot vetett fel bennem. Például, hogy miként lehetséges az, hogy más filmkészítő országokban még a szar vígjátékok is jobbak, mint a mieink. Másrészt meg megerősített abban, hogy a franciáknak nincs humoruk. Borzasztó, hogy mennyire csak a hülyeségre, másságra forog az eszük kereke. Ez a vicces, kicsit olyan középkorias, vagy nem is tudom. Oké, az is igaz, hogy még mindig inkább röhögök a bolondokon, mint azon, amit Hollywood vicc címén a grimasz-kaki-buzi szintjén kínál…

Na mindegy, lényeg az, hogy ha nagyon nincs mit csinálnod, és mégis kedved van valami könnyű filmhez ez pont jó lesz Neked. Nehezen indult, az elején kissé feszengtem, hogy mostmár ez elég unalmas így, aztán a harmadánál kezdett beindulni. Egész aranyos kis történet lett belőle, természetesen happy enddel.

Olyanok, hogy színészi alakítások, meg a szokásos dolgok amiket egy filmkritikában érdemes megemlíteni itt most nem lesznek, csupáncsak azért, mert jó iparosmunka volt az egész. Akik készítették és játszották tudják, hogy miként kell készíteni és játszani egy mozit. De ennyi. Ám ez is több annál, amit egy ilyen kaliberű film a magyar társánál fel tud mutatni.

Popcorn faktor: 3/10