Critical Mass
A minap az az élmény ért, hogy állok a zebránál a Móricz körtéren és várok a zöldre. Szembe a forgalommal egy srác biciklizik, majd bekacsázva egy fékező autó elé nagy ívben rákanyarodik a Villányi út felé vezető csapásra. Erre eszembe jutott egy csomó élmény amin mindig felhúztam magamat, biciklisek akik szarnak bele, hogy miként kéne közlekedni.
Rengetegszer tapasztalni, egyszerű gyalogkakukként, hogy egy biciklis gyorsan és kurva közel elhúz melletted a járdán, vagy a zebránál állva a pirost „kicselezi” azzal, hogy felugrat gyorsan a járdára, megtesz 5-10 métert majd visszarombol az útra. És szerintem ha valaki csak sokat közlekedik a városban ezer meg ezer ilyen esetet tud felidézni, különböző idiótaságokat, amik veszélyesek, hol a biciklisre, hol meg a környezetére.
Ilyenkor bennem mindig megfogalmazódik, hogy ugyanezek az emberek azok, akik a Critical Mass keretén belül buzgón emelgetik a biciklijüket a fejük felé, azzal, hogy jogokat nekik, meg vigyázzanak rájuk, kezeljék őket egyenlő félként, partnerként a többi közlekedők. Ám egészen addig amíg ők nem kezelik magukat is egyenlőként a többivel, amíg basznak betartani a szabályokat, amiket mind közönségesen kresznek hívunk, addig nincs joguk biciklit emelgetni, hogy tessék nekem figyelmet adni!
A Critical Mass önmagában egy olyan szerveződés, ami üdvös és előremutató, mindenképpen üdvözölni való. Ám az alap problémát már elérték, felhívták magukra a figyelmet, a biciklisek helyzete kies fővárosunkban javul, egyre elismertebbek. Most ideje lenne a közösségi hepajon túl önszerveződni kissé. Felhívni a figyelmet arra, hogy a jogokat a bicikliseknek is meg kell adni a többi közlekedő felé, hogy a piros lámpa nem egy idegesítő forgalmi akadály. A Critical Massben elég erő van, hogy a bicikliseken is reformáljon, mert a jelenlegi helyzet inkább ellenszenvesé teszi a dolgot.
Mit látunk, mi, akik nem biciklizünk csak sétálunk-tömegközlekedünk és autózunk Budapest utcáin? Hogy a bicósok egyre másra nehezítik a közlekedésünket, cikáznak, nem figyelnek senkire, este kivilágítatlanul és kurva gyorsan tekernek fel-alá. Természetesen tisztelet a kivételnek.
Azt szokják mondani az okosok, hogy a biciklisek ma már szubkultúra, saját divattal, meg szokásokkal. A város el is fogadta ezt, tolerálja, hogy évente rendszeresen felvonulnak, hogy megfelelő fórumokon kiállnak a véleményükért és jogaikért. Megkapják a terepet a működésükhöz, hát most akkor annyit meg lehet tenni a biciklisek oldaláról is, hogy a többi ‘szubkultúrát’ kissé tiszteletben tartják. Hogy elmagyarázzák a renitens tagoknak, hogy minket-egymást járatjátok le ezzel, és hogy nem azért gürizünk évek óta, árral szemben, hogy a ti faszságaitok miatt segget csináljunk a szánkból, mert ez az igazság:
amíg a biciklisek nem tartják be a rájuk vonatkozó szabályozásokat, addig a Critical Mass egy felfújt dolog, értelmetlenné válik, hosszú távon csak lejáratja saját magát.
Szóval egy kis önszabályozás jót tenne. És, hogy ezt miért a Critical Massnek kéne megtennie? Mert ha ugyanezt a rendőrségre bíznánk, akkor az hosszú távon a biciklisek érdekérvényesítését csorbítaná, amit szerintem senki nem akar. Saját, jól felfogott érdekükben kéne kicsit sepregetni a saját portán.
[A posthoz tartozó képet kdezsoe galérájából montázsoltam. ]
Csiki-Mara Viktória ajánlja ezt a bejegyzést.
Kinga Bentzik ajánlja ezt a bejegyzést.
Írj hozzászólást!