megint felsorolok, azér’is

A új stat bejövős, jobb mint eddig bármelyik úgy nézem, leszámítva, hogy egyes részei fizetősek lennének. De az egész annyira nem is engem érdekel, hanem egy harmadik személyt, aki rám szólt hogy legyen már, akkor meg lesz. Szereti nézegetni. Aztán amikor megláttam a statsectoros helyezésünket én is elkezdtem szeretni. :) De ilyen többet nem lesz, és […]

A új stat bejövős, jobb mint eddig bármelyik úgy nézem, leszámítva, hogy egyes részei fizetősek lennének. De az egész annyira nem is engem érdekel, hanem egy harmadik személyt, aki rám szólt hogy legyen már, akkor meg lesz. Szereti nézegetni.
Aztán amikor megláttam a statsectoros helyezésünket én is elkezdtem szeretni. :) De ilyen többet nem lesz, és nem is baj, ugye. Egyébként Istencsászárnak innen a köszönet a nehéz helyzet átvészelésére nyújtott építő jellegű javaslatáért, de nem. Nem ellenérzések vagy ilyesmi, hanem lustaság miatt. Mert ez most már reggelve van, html-be illesztve én biza nem piszkítom becses kezeimet új munkával. Lustaság, na.
Az idő megint farba billentett. Mer’ugye tegnap némi nosztalgiázásba merültem a közeledő télről. Erre ma meg tiszta tavasz van/volt. Az emberek teljesen megzavarodhatnak, ha ilyet tapasztalnak. Én például megzavarodtam. De legalább szép fényképeket csináltam a városban, a dzsámiról.
Aztán meg ettem ebédet. Sajtos-vajas kenyeret zöldborsófőzelékkel Jó mi? De jól esett, és pont így esett jól. És ittam hozzá egy kupica barackpálinkát. Az is jól esett. Mer’ ez a pálesz dolog engem evés előtt mindig meggyönyörködtet szó szerint olyan érzés, mintha fertőtlenítenék a nyelőcsövedet. Aztán rálapátolsz egy falat ételt és jólesően-élesen érezni ahogy vándorol lefelé. Ahh, tudom a hedonizmus.
Holnap reggel indulok Pestre. Ott leszek vasárnapig. Holnap lesz kisebb fajta móka-mulatozás, mert ugye András nap jön. (Na Kedves Olvasó, most vagyok megsértve, igen fontos nap ez, mert Kacsa, azaz én, anyakönyvezve András. Ej, ej.) Szóval vidám lesz. Már várom nagyon…
És igen, orvul settenkedik, de tudok, hogy már itt van, hallom a lihegését, eljönnek az ünnepek. Több szempontból nem szeretem őket. Az első, hogy felborul minden, ilyenkor nem lehet megmaradni a városban, a boltokban, annyi kipirult arcú, csillogó szemű boldogtalan veri el csekély vagyonkáját. És még örülnek is neki. (Látnál engem, vazz. Én kinézem már jó előre a cuccost, berombolok, megveszem és elpályázok.) Aztán, ilyenkor Méhecskéék házatáján annyi családi ünnep és buli van, hogy keservesen megnehezíti a találkozásokat. Na meg még a vizsgaidőszak is. Szóval Kedves Olvasó, felkészülhetünk az év megkoronázására, a rosszabbik felére. Ádvent.