Ébredéskor, miután sikeresen lecsendesítettem visítozó mobilomat, egy ki pajkos álom manó azt duruzsolta a fülembe, hogy ne kelj fel, ne kelj fel, mert felesleges. Hosszas (másodperces) gondolkodás után úgy döntöttem hallgatok rá s nagy ívben teszek Keszler matek szakkörére. Így hát megvártam, míg ő
sök és Laci elhúzzák a csíkot és kényelmesen tovább szunyáltam. Végül második óra magasságában persze erről l is késve kicsit, ha már, akkor legyen rendes, bementem a suliba és megdöbbenve tapasztaltam, hogy nekem jósnak kéne mennem. Merthogy bombariadó miatt nem volt első
óra. Ellenben, hogy kicsesszenek a szegény lógós diákokkal, akik már azt hitték, megúszták a matekot, nem másodikkal kezdték a tanítást, hanem az első
órával. Itt lelkesen elküldtem az egész tanári kart, valami melegebb éghajlatra és lementem aulába. Ha már egyszer elhatároztam, hogy nem megyek be arra az órára, hát a jó Isten se tehet ez ellen semmit! Na, szóval ennyit arról, hogy könnyű 
lógni… :-)

Egyébként is ma lazulós nap volt. Fél délben léptem, mert indultam fel foxabra, Pestre. Össz cuccom két könyv volt: Móra Aranykoporsója és valami franciául íródott regényecske, címében egy bizonyos lovaggal, hátha rám tör a lelkiismeretem, hogy ma nem csináltam semmi hasznosat, tehát legalább gyakoroljak egy kicsit. Ez utóbbi ugyan nem szokott gyakran elő
fordulni…

Tegnap töri tanulás közben (Róma a köztársaság bukásáig) közben hirtelen rádöbbentem, hogy újra el KELL olvasnom az Aranykoporsót. Egyszer már olvastam, de akkor nem tetszett. Igaz, egy rakat Shakespeare dráma után vettem kézbe, mint tudatlan olvasó, arra gondolván ez biztos felderítő
olvasmány lesz, s végre senki nem hal meg a végén, (halom dráma után meguntam, hogy az utolsó jelenetben mindig szinte mindenki meghal) retteneteset csalódtam. S emiatt egészen tegnap estig nem szerettem. Most, talán kicsit idősebb fejjel viszont nagyon megfogott, a nap folyamán kb. addig nem volt a kezemben, amíg a fogorvos a számban turkált, de azon kívül végig. Be is fejeztem és a végén, elismerem lehet, érzelgő
s vagyok de bizony sírtam egy picit.