Súlyos szavak, nehéz tekintetek…

Nos én mutattam egy fityiszt a dolognak, mert kurvára nincs kedvem négy órát autózni, ha 2 és felet vonatozhatok. Most nem is beszélve Apám társaságáról. Méhecske 4-kor végez a sulijában, én fél délben, így a 14:15-sel már elhúzhattam volna. De most várjak Apámra, és menjek 4-kor, tehát fél 8, nyolc elött oda se érünk :( Az indoklás? Elhidegültünk, pedig te az én fiam vagy! Akármikor hazajött (mert nem itthon lakik, hanem a szeretőjével pesten) baszott arra, hogy velem mi van, mi érdekel, mit csinálok. Régen tudtam vele beszélni, elmondhattam, ha valami nem volt jó. De mostmár, hogy én nem érdeklem őt, hát húzzon a sunyiba az ilyen frázisokkal. Anya meg most mellé állt. Szóval a suliba befelé menet nyomok egy smst, hogy pá, megveszem a vonatjegyet és elhúzok. Letiltom a bejövő hívásokat mára, aztán hagyjanak engem békén…

Egyébként Anyunak is megvan a maga baja a suliban, kiváncsi vagyok mi lesz belőle. Egy tanítványa megvádolta, hogy felpofozta, pedig nem is, aztán most előszedett a gyerek, meg a család egy baráti házaspár gyerekét aki „látta”. Anyának fáj, hogy a két csaj hazudik bele mindenkinek a szemébe, mert őt ezért kirughatnák (nem fogják) és éppen most adott az egyiknek azért jó jegyet félévkor, hogy év végén felvegyék a gimibe, pedig kettest érdemelt volna. Nesze neked hála. Minden ismerőse arra búzdítja, hogy húzza meg őket év végén, de nem akarja, mert (van ilyen) normális pedagógus és azt vallja, hogy nem a jegyekkel nevel, illetve intézi el a személyes sérelmeket. Lehet, hogy igaza van, nem tom….