Én, az IT szakember :)

Azzal kezdődött, hogy éppen pancsikoltam a kádban, Gyűrűk Urát olvastam és már azon töprengtem, hogy vízszint alá megyek a fejmosás előkészítése végett, mikor csengetés. Bazmeg, gondoltam magamban. Gatya, póló, pulóver, papucs kicsoszogni a kapuig, öklömnyi hópelyhek bokáig érő latyak. Kis Jancsi és Jónás álltak, hogy hoztak vissza CD-t, meg nem tudnék e segíteni rendberakni a gépüket. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy ezt úgyse úszom meg, inkább gyorsan túlleszek rajta. Kihúztam a fürdővizet, összecsomagoltam a karácsonyra kapott hátizsákba a Cd-ket és átmentünk Jancsihoz és Jónáshoz. Kb 5 percre laknak tőlünk, de az a hatalmas latyak borzasztóvá tette az utat. Jégbordáról jégbordára szökelve, a latyakbasüllyedés veszélyével tettük meg az utat, alig ázott be a cipőnk. Jancsi szegény kézenfogva vezette Jónást, aki nem hallgatott rá és azért is a legmélyebb tócsákba tapicskolt, Jancsira rúgva azok tartalmát. Egy pofon megjavítaná…

Aztán rendszer telepítés, aránylag könnyen, mert csak a videókártya és a hangkártya ütközött, hálisten az utóbbi rovására, átírtam az IRQ-t és minden okés lett.

Jancsiék lakása kellemes. Szegények nagyon, de Jancsi láthatólag igyekszik mindent megadni a gyereknek, láthatólag önerején felül. Biztos ezért szokott csomószor kicsit önzőnek tűnni. Régebben kifejezetten hülyének tartottam, elsőre az is, de így többet beszélgetve igazából kezdem tisztelni…

Aztán hazacaplattam a már leírt úton, most egy enyhe fagyás is közrejátszott, növelve az élvezeteket. Itthon beszéltem telefonon Méhecskével, aztán Zsolttal ökörködtünk a gépekkel, két XP, távsegítség, alkalmazásmegosztás, rövid chat.

Jó éjt!