magvas gondolatok hólapátolás közben

Tegnap ugye volt ez a nagy havazás, ami miatt iskolai szünetet rendeltek el az ország déli megyéiben. Bár mikor iskolás voltam mélyen helyeseltem volna a dolgot, sőt lojalitásom az éppen esedékes kormány irányában az egekig ért volna, de most elnézve az időt és a gyerekeket hallgatva úgy érzem, hogy az általam egyébként nagyratartott Magyar Bálint most jól mellétrafált.

Az a kurva nagy hó tegnap volt, és bár mára megmaradt ez az egy nap legalábbis itt Pécsen és környékén elég volt, hogy az emberek a kezdeti pánik után alkalmazkodjanak. A közlekedés úgy-ahogy rendbejött. Az úgy ahogy kifejezés itt arra akar utalni, hogy szeretett szűlővárosomban egyébként is szinte csúfolásnak hat a tömegközlekedés kifejezés. Szóval az összes kölök nyugodtan eljuthatna azt iskolába, talán annyi engedményt kéne tenni, hogy az első óra elmarad és az utolsó mögé csapják, vagy ehh, legyünk nagylelküek, elmarad azt kész…

Ez a hólapátolás ma egész kellemes volt. Betonig lecsupaszítottam a járdát, közben eltereferéltem a szomszéddal, a postással (isten tartsa meg nekünk, ilyen príma postása senkinek nincs) és pár járókelővel, így a kb 15-20 méter járda eltakarítása kb másfél-két órába telt. De kellemesen megmozgatta puhány izmaimat és a szél pirosra csípett. Beérve a hába eszembe jutott, hogy Szöllő hagyott hátra a szilveszteri buliból egy kis Vilmost, és elégedetten nyugtáztam, hogy még maradt is egy stampedli elfogyasztása után még ennyi.

A gyerekek kedvesen kajabálnak, miközben szánkóznak, az autósok idegesen dudálnak, hogy ők mennének ám, és attól mert hó van a Tettye utca még utca, de beszélhetnek. Kimaradt egy a nap a megszokottak sorából… Én is felhívom a fasz Alkonyit, hogy hozzuk elő a ródlit, hátha eljön…