True Blood 6. évad

Lejtmenet

A nyár elején volt három sorozat, amit kifejezetten vártunk, a Falling Skies új évada, a Killing és a True Blood epizódjai. Nagyon elszántan töltögettem a feliratokat, a hozzájuk passzoló epizódokat, és egyre csalódottabb voltam. Valahogy egyik sem volt annyira jó, mint ahogy vártuk őket. A Killingnél fordítási problémák adódtak, a Falling Skies hirtelen nagyot változott és a True Blood meg leginkább érdektelen volt, olyan sok minden volt annyi emberrel (vérfarkassal, tündérrel és vámpírral), hogy nem volt egy igazi iránya sztorinak. Ekkortájt, míg hétről hétre vártuk az epizódokat majd hozzá a feliratokat kerestünk valami töltelék sorozatot, ami végül a Született Feleségek lettek. Aztán az volt, hogy a nyár folyamán inkább végignéztük az utóbbit, már amikor épp nem nyaralni voltunk és a többit meg hanyagoltuk. Nekem sok kedvem nem is volt tovább nézni augusztus végén, szeptember elején őket, de Zsófi szerette volna, így most az elkövetkező napokban nyári sorozatkritikák jönnek a blogra.

 Emberfeletti széthúzások

A True Blood úgy indult, hogy vagynak a vámpírok, előjöttek True Bloodot isznak. Aztán egyre több mitológiai lény keveredett a sztoriba, de valahogy a világ nem állt össze sosem egységessé, és ebben az utolsó évadban végképp szétesni látszik. Érdekes, hogy a Vérfarkasok az Alakváltók vagy a Tündérek mennyire nem izgatják a True Blood emberiségét, csak a vámpírokkal van bajuk. És érdekes, hogy míg a vámpírok valamilyen szervezettséget mutatnak, addig a többi lény sokkal esetlegesebb társadalmi csoportokban leledzik.

Még az első vagy második évad táján volt némi problémájuk, már nem emlékszem melyik kompániának, hogy a vámpírok színre lépésével ők is lebukni látszanak, de ez volt az egyetlen utalás, ami a megváltozott világra reflektált a többi mutánstól (vagy mik ezek). És semmi vészharang kongás nincs akkor sem, amikor az emberek nekilátnak az utóbbi évadban felkelni a vámpírok ellen. Pont olyanok, mint mi magyarok, amíg a fejünk felett elzúg a kasza nem érdekel, hogy a szomszéd fejét levágja-e: megúsztam. Én a vérfarkasok meg a többi helyében aggódóra venném a figurát, ha egyszer kipucolják azt a sok vérszopót, akkor utána megállnak-e vajon?

Persze egyik csoportosulás sem kedvelte a vámpírokat, de meglepő volt, hogy az évad első részeiben a vámpírok milyen esendővé váltak. Egész eddig nem sok félnivalójuk volt, most meg pár spéci töltény, meg egy-két kontaktlencse paffra teszi a bagázst. Ez, és még ezer más eleme az évadnak egy éles határvonallal osztja ketté a sztorit.

Az évad első fele szétszórt, nagyon sok irányba halad egyszerre és majdhogynem élvezhetetlen. Ott vannak például a tündér gyereklányok, akikből biztos valami nagy durranást akartak csinálni, de aztán mielőtt végképp tragikomédiába fulladt volna az egész eltakarították őket. Sam és Alcide története ugyan végigment az évadon, de gyakorlatilag csak azért volt, hogy ez a két színész még a sorozatban maradjon, mert semmit nem tett hozzá a sztorihoz. Tara és Pam viszonyából az előző kettő szál kihagyásával egy sokkal érdekesebb, kerekebb mesét írhattak volna.

De az igazi baki maga Bill és Eric küzdelme, amivel alaposan összetekerték a Sookie és a Tündérvámpír legendát. Billből az előző évad végén ugye valami vámpír isten lett és az évad elején ígéretesen köcsög is lett ennek köszönhetően. Tetszett a kiújult rivalizálásuk Erickel. No szóval vámpír istenként, ahhoz képest, hogy az összes epizódon keresztül az volt sulykolva, hogy ő az új vámpír-messiás igazából nem ő oldotta meg a problémát, hanem Eric meg Sookie vámpír-tündér hibridje. Ettől aztán az egész évad története mehetett a kukába.

Nagyon megértem, hogy a következő lesz az utolsó széria, mert ebben a pár epizódban a legjobb a főcím volt.