Európa Kiadó

ZP

Mielőtt belekezdenék az EK méltatásába szeretnék pár szót írni az új Zöld Pardonról. Én az új helyen még nem voltam, utolsó élményem a ZP-vel kapcsolatban az a tüntetés, amit a megmaradásáért indítottak, és ahol annyira elszomorított a tömeg. Hát az közel két éve volt és mint tudjuk új helyen folytatják. Az első élményem az volt, mikor Andival odaértünk, hogy a barmok egy táblát kitehetnének azért, hogy miként kell bejutni. Tudniillik volt egy felirat, hogy bejárat itt, és állt ott egy sor. Mi beálltunk, váltottunk 200 forintos érméket, amiből 3 kellett a bejutáshoz, majd miután majdnem végigálltuk a sort derült ki, hogy ide csak az online jegyeseknek kell várni.

Basszák meg, mibe telt volna erről egy táblát kitenni?

Miután bejutottunk elég Park szerű hely fogadott, csak kicsiben. Az első pultnál elfogyott a Vilmos, amit Andival megbeszéltük, hogy meg kell inni, de kedvesen a másik sátorhoz irányítottak. Olvastam több helyen, hogy csalnak a csapolt sörrel, nem fél liter a fél liter, hát nekem annyi volt.

__________________________

Helyreigazítás

A fenti bejegyzésben az utolsó mondattal kapcsolatban az alábbi levelet kaptam, így az utolsó mondatomat köz és öncenzúrának vetem alá.

Tisztelt Őri Úr!

A Zöld Pardon Kft. és a Budai Hídfő Kft. jogi képviselőjeként keresem meg.

Kérem, nézze el nekem, hogy ezen a nyilvánvalóan más funkcióra szolgáló e-mail címen keresem, de más, nem nyilvános csatornájú elérhetőséget nem találtam.

Az Ön által szerkesztett creativeslave.hu oldalon az Ön szerzősége megjelölésével 2013. augusztus 17-én tették közzé az Európa Kiadó @ Zöld Pardon c. cikket (http://www.creativslave.hu/2013/08/17/europa-kiado/).

A cikkben Ön az ügyfeleimet súlyosan sértő és valótlan tényállítást tett, mely szerint a Zöld Pardonban vizezik a sört:

„Olvastam több helyen, hogy csalnak a csapolt sörrel, nem fél liter a fél liter, hát nekem annyi volt. Az, hogy vizezett nem volt újdonság, már a régi ZP-ben is vizezték a sört.”

Felszólítom, hogy haladéktalanul távolítsa el a kifogásolt szövegrészletet, ellenkező esetben bírói úton fogom érvényesíteni ügyfeleim jogos igényét Önnel szemben.

Üdvözlettel:

dr. Pálvölgyi Miklós ügyvéd

Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda

_____________________________________

Tegnap közel sem volt telt ház, a fellépőből adódóan én a 33 évemmel a fiatalok táborát erősítettem. Jó helynek tűnt a ZP, és ahogy elmentünk a régi helye mellett azon gondolkoztam, hogy mi értelme volt igazából kilakoltatni onnét.

Európa Kiadó akkor és most

Az idei Fishing on Orfűre nem a Kispál-nap miatt szerettem volna menni, hanem a megújult Európa Kiadó debütálása érdekelt. Sajnos idén ez nem jött össze, így csak a pletykákat hallottam az új dalokról. A legelső pletykát a főnököm mondta, még tavasszal, ő gitározni tanul és a tanára ott oktat, ahol az EK próbaterme van. A főnököm szerint valami elbaszott szar zenét nyomnak, ez reménnyel töltött el.

Az az igazság, ahogy a leadben is írtam, én egészen gyerekkorom óta hallgattam Európa Kiadót, bár akkoriban még nem értettem a szövegét, de a ritmusa nagyon tetszett. Belém ivódott (mint sok más zene is Apu bakelitjei és magnókazettái közül) és ahogy nőttem a szövegei is egyre inkább érthetővé váltak. Ennek köszönhetően, mikor újra összeálltak egy koncertsorozatra az Uniós csatlakozáskor mindenképpen meg akartam nézni őket. Legalább egyszer halljam ezeket a dalokat élőben, gondoltam akkor.

Azt a turnét elég nagy média-hype előzte meg, rengeteg interjú látott napvilágot és az az igazság, hogy egy kis törés ért ott engem. Ugyanis azokból a beszélgetésekből az jött le, hogy Menyhárt Jenő elég arrogáns. Olvasgattam az újságokat és nagyon csalódott voltam. A koncertek aztán helyretettek, a zene nagyon jó volt, ahogy ott álltam arra kellett rájönnöm, hogy ennyi év után még mindig az EK a legjobb magyar zenekar. Aztán elolvastam az Amerika Kiadó című interjú-könyvet (kétszer) és megbékéltem Jenővel, nem értünk egyet egy csomó mindenben, más a stílusa, de mindenképp tiszteletreméltó.

Tavaly a FOO Európa Kiadó koncertjén hallottam először új számot tőlük. Akkor az egy jó darabnak tűnt, az elmúlt évtizedeknek köszönhetően – és nem meglepően – más témát pedzegetett, ha jól emlékszem egy idősebb faszi és egy fiatal lány kapcsolatáról szólt. Úgy voltam vele, ez a Jenő szart még nem csinált, jó lesz ez. Tegnap este négy számot játszottak az újak közül. Nem mondok semmit, nem véleményezem több okból. Egyrészt nem értettem a szöveget, csak pár foszlányt, márpedig az Európa Kiadó szöveg-centrikus zenekar. A zene nem volt rossz, de kevésbé tűnt kiforrtnak, mint a többi szám, igaz azoknak van pár évtized előnyük.  Amikor kijön majd a lemez megveszem a dalok.hu-tól és megírom ide, hogy milyen lett. Egyenlőre hosszúnak tűntek, de ezt asszem annak a számlájára is lehet írni, hogy mindenki a Mocskos időkre várt.

Az új zenekar két embert jelent, a billentyűknél és a basszusgitárnál van csere. Az új basszeros jól játszik, de nem tűnt ki igazán. Viszont Darvas Bence került a második billentyű mögé, egy hegedűvel, meg trombitával dobva még fel a műsort, és ezt szó szerint kell érteni. Önálló produkcióvá nőtte ki magát a zenekaron belül, olyan lelkesedéssel, amivel megszégyenítette az eksztatikus közönséget is.

Szóval az Európa Kiadó tegnap este két visszatapsolással zárta a közel két órás koncertjét és úgy tűnik, hogy töretlenül a csúcson vannak.

 A koncert

Én ritkán járok manapság koncertre, sajnos, utoljára mondjuk pár hete voltam a Parkban a Kiscsillagon, de előtte áprilisban egy Pluton. Tegnap újra rájöttem, hogy mennyire szeretem a koncerteket. Az ilyeneket. A Kispál volt diákkoromban hasonló hatással rám, mint az elmúlt években az Európa Kiadó, hogy sikerül tőle minden tudatmódosító szer nélkül elveszteni a kapcsolatot önmagammal.

Tegnap a koncert nagyon jól indult, még elég nagy fényben és én két barátnőnkkel voltam, kicsit feszélyezettebben kortyolgattam a harmadik sorban állva a sörömet. A lányokat láthatólag nem bántották gátlások. Aztán lement az első két új szám és elkezdték tolni újra  a régi dalokat és a Három Judit négy Zsuzsa és a rock’n’roll-nál már azon kaptam magam, hogy jórészt lehunyt szemmel állok és amikor nyitva is van a szemem nem igen látok már, csak hömpölygött belém a zene, átmosott, kilúgozott, megalázott és otthagyott. A koncert végére már boldogan üvöltöttem én is a többi koncertlátogatóval együtt, hogy

Helló baby, én azt hiszem baj van!
Szúrj belém egy utolsót halkan!
Ugrálni akarok, vadul ugrálni,
a nyomorult mennyeket akarom látni!