Vikings I. évad

Nos, a Vikings úgy tűnt, és jól sejtettem, pont egy generációval korábbi történetekkel ismertet meg, azok a Lothbrokok, akiket Cornwell Uhtredje buzgón mészárol le Nagy Alfréd nevében a sorozat főszereplőjének, Ragnarnak a fiai.

Egy valódi kaland

Nem tudom már mikor írtam (és most hiába kerestem rá, nem is találom), hogy érthetetlen számomra miért írják át a film készítők a történelmet, ha már egyszer kezükbe veszik. Az elmúlt pár ezer évben az emberiség annyi példamutató és elrettentő, de főleg hihetetlenül kalandos dolgot cselekedett, hogy mikor ehhez további kitalációkat csapnak csak elrontják. A történelemnél jobb rendező nincs.

Katheryn Winnick (Lagertha Lothbrock), Travis Fimmel (Ragnar Lothbrok), Clive Standen (Rolo Lothbrok)

Most megnyugodhatok. A History Channel úgy döntött, hogy szeretne nagyobb  nézettséget elérni, és mi érdekli mostanság az embereket? A sorozatok, ahol ölnek. Ilyen a Spartacus például, ahogy egy ismerősünk fogalmazta abban vér van és szex. A Vikings jó sorozat, mert csak minimálisan nyúlt hozzá a történelemhez, és a gyilkolás, fosztogatás témakörön túl is képes volt tartalmat és kultúrát bemutatni.

Ez a különbség, ha a szórakoztatást nem önmagáért akarod művelni, hanem azért, hogy elmesélj valamit, ami régen történt és igaz volt.

Ragnar Lothbrok

A Vikings azt a technológiai áttörést használja kiindulópontnak, mikor a Dánok megálltak az expanzióban, kiépültek északi királyságaik és a keleti szomszédaik felé évről-évre vezetett portyák már gazdaságilag sem elég kielégítők. Arról nem beszélve, hogy újra, többre és termékenyebb dolgokra vágynak. És ekkor, Ragnar Lothbrok megoldja a nagy problémát: képes navigálni a tengeren, eltávolodhat a partoktól, a dánok számára kinyílik délnek és főleg nyugatnak a világ.

Ragnar első portyája, amit a sorozat szerint a jarlja engedélye nélkül szervezett, sikerül és hamar újabbak követik. Erről szól a sorozat első évadának a fele. Northumbria, a szászok északi királysága a cél, könnyen meglepően mesés vagyonokat rabolnak össze.

Gabriel Byrne (Earl Haroldson) csúnyán méregeti szegény Ragnart

Az évad második fele nagyobb teret hagyott a dánok társadalmának, Ragnar és Jarl Haraldson versengése, a mitológiájuk ugyanúgy átszövi a filmet, mint a fentebb említett Cornwell féle regényt. Jól csinálják, a miszticizmus csupán eszköz, nem szereplő.

A szerkesztés egyértelmű volt, a jóval akció dúsabb felvezetést követte a csatorna valódi célja, a popkultúra eszközébe csomagolt ismeretterjesztés.

Ezt megérte

A sorozat nagyon színvonalasan sikerült, ügyesek a színészek, szépen van fényképezve, a számítógépes trükkök pedig profin olvadnak bele a mese szövetébe. A dánokat, bár főszereplők, nem finomítják, brutálisak mégsem fekete-fehér figurák.

A Vikings könnyen belefuthatott volna abba a trendbe is, amit a Spartacus kapcsán említettem, de a vérnél megálltak. Van benne bőven harc, van kínzás, nem mondhatni, hogy nem erőszakos film, de meglepően visszafogott ahhoz képest, hogy kegyetlenkedésben a vikingektől lett volna mit bemutatni. Nem szépít egy percig sem, de megoldja az erőszakot anélkül, hogy sok lenne. Ott van, érezzük, de nem kell, ahhoz egy rakat kiömlő bél premier plánban, hogy felfogjuk mi történik.

A helyzet ugyanez a szex terén is. Pont annyi a szexualitás, mint mondjuk az Excaliburban. Mégis teljesen egyértelmű a helyzet, ha erőszak, ha szerelem. Nem hiányzik, hogy hasonlóan a Trónok harcához az egész évadot a csöcsökre építsék. Már emiatt a kettő miatt is a legjobb sorozatnak érzem az elmúlt időszakból.

A színészek kiválasztása külön jól sikerült, a főszereplő tán egy lehelettel halványabbra sikeredett, mint két állandó vetélytársa, a bátyja és a már említett jarl, de egyáltalán nem rossz. Azt remélem, hogy a kifürkészhetetlen nézésből a második évadban kicsit visszavesz majd és hagy több emóciót is, mert láthatólag van más is az eszköztárában, de ezt valamiért imádja.

Rolo, az idősebb Lothbrok testvér karaktere, számos alkalommal elmehetett volna teljesen sablonos viselkedés, mondjuk ki: árulás felé, de mindig meglepő módon tisztességes marad. Na jó, majdnem a legvégéig. A másik ellenlábas, Jarl Haraldson tépelődő figurája hol egy kegyetlen politikus és vérgőzös vandál, hol egy lelki bajain önmarcangoló apa. Ez a kettősség, hogy gyűlöli és tiszteli Ragnart kicsit keresztapássá teszi, és predesztinálja is a sorsát. Érdekes figura volt, de jobb lesz nélküle a következő évad.

A női karakterek kicsit erőtlenebbek, pedig fontos szerepeket kaptak, a leggyalázatosabb az utolsó részekben feltűnő királyi sarj, aki elcsábítja a főhőst, de Ragnar történetét ismerve neki bizony még lesz szerepe a későbbiekben. Kedvelem Ragnar feleségét, Lagerthat, de az az egyenlősdi a nemek közt, amit játszanak a férjével elképzelhetetlen.

Earl Haroldson és neje Siggy (Jessalyn Gilsig)

Többen írták már, amit most én is, az elmúlt évad legjobb sorozata volt a Vikings. Új, meglepő, és jó értelemben véve más, mint a kereskedelmi tévék által berendelt nagyszabású projektek. Engem a történelmi regények hangulatának tévére átültetésével már megvettek,de hogy ezt sikerült ilyen színvonalasan és érdekesen kivitelezni, az vívta ki az őszinte lelkesedésemet. És bár tudjuk, hogy Ragnar eljut Frank földre, majd a szászok ellen vezetett újabb portyáján kígyóveremben végzi, de van lehetőség még legalább két évadra vele, és aztán jöhetnek a fiai. A bosszúálló dánok, a sárkányhajós vikingek, akik legyőzik a szigetország négy királyságát, majd a győzelem kapujában vereséget szenvednek Alfrédtól, az egész végén pedig megszületik Anglia.

Na, ha ezt idáig leforgatnák vagy tíz évre el lennénk látva a jóval.