Átutazók előadás a Vígszínházban

Hasonlóan más, a darabról kritikát író blogerekhez, nekem se volt fogalmam a szerzőről mikor beestünk a darabra, de én úgy vagyok vele, hogy nem baj, többet nem is igen akarok tudni róla. Nekem ott rontotta el az egész magát, amikor az elején a szaráson poénkodtak. Lehet túl sznobnak hat ez így, de nekem meg túl óvodásnak hatott a dolog. Bár úgy volt beharangozva, hogy komédia lesz, három-négy olyan alkalom volt, amikor elnevettem magamat, nem arról van szó értettem én, hogy hol kéne nevetni, de ezen nem ment.

És nem azért nem ment, mert sokkolt a darab – vagy a rendezés – igaz emberi sorsokat bemutató realitása, nem, hanem mert pont annyira volt drámai, mint amennyire vicces. Sajnos leginkább a szürke és unalmas jellemezte az előadást.

Ez azért is fura, mert láttunk már olyat, amikor szar darabból egész jó szórakozást hoztak ki a jó színészek és a jó rendező. (Mondjuk, hogy ilyenbe minek energiát feccölni nem értem, de mindegy is.) És itt azért jó színészek voltak (a rendezőről, mint a holtakról, vagy jót vagy semmit), sőt még a díszletes is kitett magáért. A rengeteg szereplő, bár ritkán voltak egyszerre a színpadon, a minimális díszletek közt elfeledtette velünk, hogy a hatalmas színpadon rengeteg fekete-sötét űr ásítozik. Ez főleg a tejüveg erkélyeknek köszönhető, amik ügyesen vezették a szemet.

A színészek közül nekem Törőcsik tetszett nagyon. Jót tett a szerepének, hogy egy mondata nem volt; valami elképesztő, hogy ennyire üres karakterből mennyire sokat hozott ki. Hang nélkül játszott. No, ez aztán nem volt elmondható Kern Andrásra, aki egyszerűen ripacs volt. Azt hiszem ő volt a legnagyobb csalódás nekem. A többi színész közül talán Pindroch Csabát kéne kiemelni, ő volt a  legjobb, a többiek meg eljátszották amit kellett.

„Azt hiszem, hogy olyan érzelmi úton tudjuk végigvezetni a nézőt, amelyen átgondolhatja a maga és a körülötte lévők életét, és talán egy kicsit majd másképp néz a szomszédaira, barátaira, szeretteire” – jegyezte meg.
Eszenyi Enikő elmondta: nehézséget az jelentett, hogy az Átutazók számos apró jelenete tulajdonképpen egy-egy színdarab, amely külön próbákat igényelt, mivel a színészeknek rövid idő alatt kell nagy érzelmi telítettséghez eljutni, egy egész világot megmutatni. Nehéz feladat, nincs semmi kapaszkodó, az üres színpadon játszanak.

Egyszerű és őszinte darab, mindenféle sallang nélkül – hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy ezért is szerette volna, hogy ne legyen a színpadon más, csak a színész, mert a színész tudja a legjobban közvetíteni az érzelmeinket. A jelenetek olyan érzelmi hullámzáson visznek keresztül, amely ráébreszthet az élet értelmére – mondta. – richpoi.com

Elismerem, hogy a hiba bennem van, de ez a darab engem nem az élet értelmére ébresztett rá, csak arra, hogy ami erőltetve van az sose lesz jó.

Update:

Egy molyos ismerősöm is írt róla, érdemes átolvasni.