Kelet vs. Nyugat

Nekem sosem volt bajom a nyugati, nevezzük úgy: fogyasztói társadalommal, azt gondolom, ha tudjuk a gyengeségeit remekül el lehet benne élni. A kelet gazdagsága és bujasága mindig izgatta a nyugati emberek képzeletét. Tetszett a sok luxuscikk, a középkorban misztikusnak tűnő tudás, a bors, a fűszerek. A kelet jó hajtómotor volt a nyugatnak, el akartuk érni, meg akartuk szerezni, és ez megtörtént.

A nyugati világ megszerezte keletet, és belekavart kicsit. Lehet azt mondani, hogy elrontotta, de én azt hiszem a nyugat lendületessége, agilitása egyszerűen megtört a kelet bölcsnek gondolt passzivitásán. Lehet, hogy hatott rá a felszínen, de a mélyén nem tud változtatni.

Nehéz megérteni az indonézeket, akik ruhában strandolnak, a tévéreklámokban fehérek, mint a hó és úgy élnek mint egy hatalmas nyugat-európai család, mindenhol ragyogó fogsorok, egészséges Sensodyne fogíny, ragyogó Domestos és Lifebuoy tisztaság, miközben az utca a fogatlanul mosolygó angkot drájvereké, a kifőzdéseké, akik patkányok és csótányok társaságában, vödörben lötykölik el a koszos edényt, és havonta kevesebb mint 200 dollárból tengetik mindennapjaikat. – írja Kornél

Szerintem a mocsok, a kilátástalanság, a merev társadalmi rendszerek, az évezredes változatlanság nem pozitívum. A kelet választott, sokkal régebben annál, mint amikor a nyugat választott, azt a döntést hozta, hogy az egyén nem számít. A nyugat mindig az egyéneken alapult. A mi motorunk az önigazolás és a becsvágy. Az egyén tisztelete. A lehetőség tisztelete. A változás tisztelete.

Lehet, hogy a kelet nem vágná ki az esőerdőket, nem nyerne kőolajat a tengerfenékről, de mindemellett nem is fékezné meg az emberiséget pusztító járványokat, nem tudna pacemakert adni az öregeknek, nem tudta volna megmenteni a kislányomat és a feleségemet egy éve. A nyugat nélkül nagy eséllyel én ma egyedül lennék.

Ezen a képen három olyan ember van akik fontosak nekem és akik ma nem élnének, ha mindez nincs. A nagyapám, az anyám és a lányom. De mondhatnám magamat is példának. Én se élnék már.

Szóval ne mondja nekem senki, hogy a keleti civilizációtól van mit tanulnunk. Nincs. Emberséget nyugaton keress, a mélyen elítélt fogyasztói társadalmakban, ahol az életnek, a fejlődésnek van értelme.