Ápol, eltakar

Miért nem megoldás országot váltani?

Sosem voltam melldöngető hazafi. Mindig gyanakodással és cinizmussal eltelten figyeltem azokat, akik képesek voltak elérzékenyülni _minden_ pillanatban a himnuszon, akiknek a Szent Korona több volt, mint egy tárgy, akik Árpádig bírták visszavezetni a családfájukat meg ilyesmi. Mindig úgy éreztem, hogy ez nem igazi honszeretet. Ez látszat, álca, egyszerű emberi butaság.

Hazafinak azt gondolom, aki itt él, itt dolgozik, aki amit csinál az alapvetően Magyarországnak jó. Működtet egy vállalkozást, képeket fest, regényeket ír, gyerekeket tanít vagy kereskedik kül- és belföldön. Ennél nagyobb hazaszeretet nem létezik. Fenntartani nap, mint nap egy államot. Létezni benne, belakni és használni. A többi lózung.

Ehhez azonban az kell, hogy az állam is szeresse a polgárait. Az kell, hogy az állam partnerként tekintsen rájuk. Amikor, mint most is, az állam szolgákként, jobbára inkább rabszolgákként tekint a polgáraira, akkor a polgárok lojalitása csökken. Hisz ők megtesznek mindent, amit kell, mégse kapják meg a minimumot sem érte.

Vannak válságos pillanatok az emberek, a nemzetek életében, amikor úgy érzi a lakosság, hogy máshol tényleg jobb lenne. Ne, ezt ne keverjük össze a szomszéd fűje mindennapokat belengő életérzésével. Ez az, amikor ’56-ban tömegesen hagyták el az országot. Ez az, amikor a múlt században megindultak az amerikás magyarok, ez ugyanaz, amikor az írek hajóra szálltak és jenkik lettek.

Ez a totális csőd. Amikor egy állam nem képes megtartani a polgárait.

[poll id=”2″]

Ez kezd kialakulni most, Magyarországon, újra. Szinte bárkivel beszélek ez legalább egyszer megfordult a fejében. Jelen pillanatban öt, nagyon különböző ismerősöm van, aki konkrétan tudja, hogy megy. Radiátor szerelőtől az informatikusig. Nem takargatom, nekem is többször megfordult a fejemben. Legutóbb tegnap délután, aztán este hazaértem és feküdtem az ágyban és ezen töprengtem. El kéne menni innen, minek nőjjön itt fel a gyerekem, ahol előre láthatólag államcsőd jön, nagy valószínűséggel majd valami kis forradalmasdi, vagy polgárháborúsdi, aztán hosszú évtizedek, amíg talán kilábalunk. Talán.

Kék autó Havannában

Feküdtem és állandóan vissza-visszatért az a kék autó, a Buena Vista CD borítóról. Olyannak vizionáltam magamat negyven év múlva, meg a nemzedékemet is, mint azokat a szegény, öreg kubai zenészeket a filmben. Emlékszünk a jó világra, ott rohad szét mellettünk az emléke, de se pénzünk, se jövőnk, csak az emlékek.

Aztán oda jutottam, hogy ez ellen egyet lehet tenni, itt maradni és végigcsinálni bármi is jön. Egy értelme van neki, a magyar kultúra. Sok mindent lehet mondani rá, de nagyon egyedi darab a kategóriájában és nagyon kár lenne érte. Szerintem én máshol nem tudnék élni, mert hiányozna az, ahogy itt nyúlnak hozzá. Ahol megértem minden pici kiszólását.

És a magyar kultúrába nem csak a művészetet kell érteni, hanem a tájat, az embereket, az életet. Ennek van értelme adni egy esélyt. Én így gondolom, mindamellett, hogy nem érzem azt, hogy jobb jönne, vagy, hogy jó lenne nekünk.

A többi, innentől: történelem.

Related External Links